Wednesday 14 January 2015

Szakadék elmélet és gyakorlat, terv és épület között

A XV. század végén, amikor az avasi templom átépült, a komolyabb épületeket már előre, papíron vagy pergamenen megtervezték. Ezt onnan is lehet tudni, hogy a századból rengeteg korabeli tervrajz fennmaradt. Ezekből Bécsben őrzik messze a legtöbbet. (Ízelítőnek itt meg lehet nézni kettőt: https://www.akbild.ac.at/Portal/organisation/aktuelles/ausstellungen-vermittlung/2011/akbild_event.2011-02-03.6885246261?set_language=de&cl=de) Ez számunkra, a földrajzi értelemben vett Északnyugati-Felvidék lakói számára azért is fontos, mert ennek a területnek a gótikus építészete ezer szálon kapcsolódott Bécshez.
Az avasi templom terveit hiába is keresnénk ott, ez a bevezető inkább csak a tervek fontosságára szerette volna felhívni a figyelmet.
Az avasi templom alaprajza a korszak többi szentélykörüljárós csarnoktemplomához hasonlóan nagyon egyszerű: téglalap alakú hosszházból és azzal egyenlő szélességű, poligonális szentélyből áll. Ebből adódóan a munka kezdetén úgy tűnt, hogy a meglévő alaprajz felrajzolása nagyon egyszerű feladat lesz. Sajnos nem volt az.
Az avasi templom szentélypoligonja öt oldalú. Ez ideális esetben egy tizenkétszög öt oldalát jelenti (ekkor lesz egyforma a szentélypoligon mindegyik szöge, beleértve azokat is, amik a hajó falához csatlakoznak).
Ez így néz ki:
Zölddel berajzoltam a tizenkétszög maradék oldalait
Az avasi templomban már az első mérések kiderítették, hogy itt nem ez a helyzet. A másik szabályos lehetőség az öt oldalú szentélyzáródásra, ha az öt oldal tízszögből van szerkesztve. Ekkor a hajó és a szentély találkozásánál lévő szög nagyobb lesz a szentélypoligon többi szögénél.
Így:

A mérések azt mutatják, hogy az avasi templom szentélye így, tízszögre lett szerkesztve. A kivitelezés azonban messze nem volt tökéletes, a szögek egyáltalán nem egyformák. És itt kezdődtek a problémák. Ha a szentélypoligon üres lenne, akkor egyszerű háromszögeléssel meg lehetne határozni a szögeket. Azonban ott vannak benne a vaskos – és sajnos teljesen szabálytalan – XVI. századi pillérek és a modern orgona, amik a közvetlen mérést megakadályozzák. 



Ilyen módon több alkalommal kellett visszamennem a helyszínre. A munka úgy zajlott, hogy a helyszíni mérést otthon felszerkesztettem, a szerkesztés közben kiderült, hogy mi az, ami nem stimmel, ilyenkor vissza kellett mennem, újabb méréseket végeznem, az új adatok segítségével otthon a rajzot pontosítanom, amiből újra kiderült, hogy mi az, ami nem stimmel, ami újabb helyszíni mérést igényelt, és így tovább.
Az eredmény itt látható:
Piros: belső falsík, sárga: a szabályos (hipotetikus) tízszög oldalai, kék: a méréshez felhasznált újkori elemek (pillérek, orgonaház, padlófuga), zöld: szerkesztővonalak
A XV. század végén a boltozati elemeket többnyire nem az építkezés helyszínén, hanem műhelyben készítették el. A rajzot látva a nagy kérdés az, hogy a boltozati elemek legyártásakor a megépült falak szögtorzulásait figyelembe vették-e, vagy a terv szerinti szabályos szögekkel dolgoztak? Remélhetőleg a kutatás során a későbbiekben erre is választ kapunk.

No comments:

Post a Comment