Lévay József (1825-1918) költő, műfordító, Borsod vármegye alispánja – avasi pincésgazda is volt. Sajószentpéteren született ugyan, de az Avas alatti református gimnáziumban (még az eredeti épületben, ami manapság a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállító-épülete) érettségizett, utóbb tanított. Arany János, Tompa Mihály barátja volt a költő, aki első verseit gimnazistaként az Avason írta.
Borospincéje a Jézus kútja felett, korabeli számozás szerint a Nagyavas 704. szám alatt volt, haláláig naponta feljárt oda. No jó, mindez enyhe túlzás, hiszen a Porkoláb Tibor irodalomtörténész által igényesen publikált Lévay naplók vonatkozó bejegyzéseiből kiderül, hogy 1914 nyarán – halála előtt négy évvel – másoknak engedte át használatra a pincét, Lévay József élete utolsó esztendőiben már aligha járt fel az Avasra. Mindenesetre éppen az általunk sokat emlegetett Marjalaki Kiss Lajos írta 1938-ban, hogy Lévay József „nyolc évtizeddel a vállán, naponta felkereste a Jézus kút során levő, ma 704. számot viselő pincéjét”. Tartok attól, hogy az 1938-as számozás ma már nem aktuális, ekképpen sajnos kijelenthetem, hogy nem tudom melyik avasi pince volt Lévay Józsefé!
Tudja valaki, csak én vagyok
ennyire tájékozatlan és mindez közismert? Él erről valamiféle hagyomány az
Alsósor környékén?
Elképzelem, micsoda potenciál
rejlene az avasi Lévay kultuszban! A költő Hunyadi utcai lakóházától séta a
Palóczy és Kossuth utca kereszteződésében álló Lévay szoborig, onnan az ő nevét
viselő református gimnáziumig, majd a régi iskola (a Herman Ottó Múzeum Papszer
utcai) épületét érintve, érkezés Lévay pincéjéhez. Oda, ahol előttünk
százakárhány évvel olyan vendégek fordultak meg, mint Görgey Artúr tábornok, az
irodalmár Gyulai Pál, az avasi Horváth-tető nevével is megörökített és az avasi
temetőben nyugvó országgyűlési képviselő Horváth Lajos, talán a költő Tompa
Mihály is (akinek az édesapja ugyancsak az avasi temetőben nyugszik)…