Avasi templom: az adatgyűjtés lezárult

Nyilván merész dolog ilyesmit kijelenteni, hiszen ahogy a tervezést is csak abbahagyni lehet, befejezni nem, ugyanígy az adatokat is lehetne a végtelenségig gyűjteni, de akkor maga a boltozatrekonstrukció sosem készülne el.

A kőtári vizsgálatok során sikerült meghatározni, hogy a múzeumi kőtár melyik bordacsomópontja származik az avasi templomból. Az a meglepő eredmény, hogy egyik sem, így a rekonstrukcióhoz csupán a templomban (a kőtárban és in situ) fellelhető köveket lehet felhasználni.

További nem várt fejlemény, hogy a templomban 1941-ben végzett ásatás jegyzőkönyve eltűnt. Ez azért szomorú, mert ez az ásatás tárta fel a szentély egykori pilléreinek a helyét és a kőtár töredékei is ekkor kerültek elő. Így a jegyzőkönyv híján csak az ásatásról a régész, Megay Géza halála után megjelent cikkre lehet támaszkodni. (Megay Géza: A miskolci avasi templom 1941. évi ásatásának eredményei. A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 9. évf. 1970, 129–170. p.) A cikk azonban nem közöl teljes leltárt a kőtöredékekről és a szentély pilléreinek helyét is csak hozzávetőlegesen jelöli.

Mi maradt tehát? Fontossági sorrendben:

1. A templomban in situ megmaradt bordaindítások. Ezeknek a szögét a nagy magasság miatt csak kb. 5°-os pontossággal lehet mérni.
2. A templom kőtárában található töredékek. Ezek közül nagyon fontos a pillér töredéke. A boltozat szempontjából a bordacsomópontok lennének igen fontosak, de sajnos egyetlen egy csomópont van csak olyan állapotban, hogy szögeket lehessen róla mérni. 

Ez az anyag kevésnek tűnik. Szerencsére azonban a gótikus építészet erősen geometrikus volta miatt a boltozat egyes részei viszonylag nagy biztonsággal rekonstruálhatók belőle, míg más helyeken (leginkább az egykori főhajóban) tényleg csupán az analógiákra lehet támaszkodni.

Képet most szándékosan nem csatolok, legyen meglepetés, hogy mire jutottam.

Nyughelynél is több+Pázmán sor

Az Avasi disputához kötődő kutatás – sok egyéb mellett – megcélozta a miskolci Avas református temetőjében nyugvó azon közéleti személyiségek életrajzának feltárását, akik életútjukkal, tevékenységükkel, esetleg éppen a síremlékükkel hozzájárultak a történelmi Avas fejlődéséhez, mai arculatának kialakulásához.

Pázmán Mihály (1815-1873) színművész, színházigazgató, a nagyavasi Pázmán sort róla nevezték el. Pályáját Székesfehérváron és Pozsonyban kezdte, 1843-ban került először Miskolcra, majd 1856-ban újra, immáron színházi igazgatóként. A direktorsággal az 1860-as években hagyott fel, de színészként még 1870-ig szerepelt. Aztán néhány évig városházi tisztviselő volt 1873. március 2-án bekövetkezett haláláig. Kollégája, Latabár Endre szintén abban az évben hunyt el, Pázmán és színésznő felesége, Bizik Eszter földi maradványai a Latabár család kriptájába kerültek.

 Az avasi temetőből a kriptától a Felső sor felé vezető pincesor Pázmán Mihály nevét viseli. (Sokszor – hibásan – Pázmány Péter sornak írják, holott az ellenreformáció katolikus főpapjáról aligha lett volna szerencsés Miskolc református lelki központjának szomszédságában pincesort elnevezni.) A megyei levéltárban fennmaradt Pázmán Mihály gyászjelentése:

 

Felesége szűk négy évvel élte túl, a vonatkozó gyászjelentés nem mulasztotta el özvegy Pázmán Mihályné Bizik Eszterről tudatni, hogy a „megboldogult egykor ünnepelt színművésznő” volt.

 Alig néhány méterre a temető bejáratától és a kriptától, korabeli számozás szerint a Pázmán sor 381. alatti pince és borház tulajdonosa 1944-ben Jurecskó László vendéglős volt. Kérdéses, hogy az iparát helyben folytatta-e, hiszen tekintélyes szomszédja, a Szilágyi és Diskant motor- és gépgyárat képviselő Szilágyi Miklós (a Pázmán sor 380. számú pince tulajdonosa) a városi hatóság előtt szorgalmazta, hogy Jurecskó „az avasi pince borházát szíveskedjen mielőbb rendbe hozatni, mivel az esővíz az én pincém falazatát áztatja és rongálja, sőt az Ön pincéjének a falazata már az én pincém udvarába beomlott”. Jurecskó mindennek apropóján engedélyt kapott a borház elbontására, átépítésére.

 

Nyugati szomszédja, a Pázmán sor 382. szám alatt nyitott Tátra vendéglő egyike volt az avasi vendéglátás legendás helyszíneinek, korábban külön bejegyzést szenteltünk a patinás létesítménynek. A Pázmán sori Tátrától nyugatra is egy vendéglő működött az 1930-as, 40-es években. Borsod vármegye monográfiája 1939-ben közölte az alábbi életrajzot: „Medvecz József vendéglős, Miskolc. Ugyanott született 1891-ben. Tanulmányait Diósgyőrött végezte, utána ipari pályára lépett, kitanulta a géplakatos szakmát és 22 évig a diósgyőri vasgyár alkalmazásában állott. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített. 1935 óta vendéglős Miskolcon. Vendéglője az Avason van Pázmánysor 383. sz. alatt. 1931-ben vette nőül Lipták Erzsébetet, gyermekei: Zoltán és Elza”. Levéltári dokumentum örökítette meg, hogy 1944-ben már Verebélyi Zoltán vendéglős volt a Pázmán sor 383. számú pince és borház tulajdonosa, aki átépítéseket végzett az ingatlanon.