Előkelő ingben, jogász-keretes szemüveggel is jöttek páran, de többen voltak közöttünk az olyanok, akiknek a szemszínhez hasonlóan kódolt tulajdonságuk a nagybetűs rock and roll. Rövid történelmi bevezető után rögvest vágták, hogy mit is szeretnénk, miről is lenne szó. Ennek köszönhető, hogy sikerült közösen megfogalmazni néhány valódi tézist a témánkról:
- A történelmi Avason szórakozó
miskolciak között mindig is voltak olyanok, akikben „kutyavér” csörgedezett:
nem az elvárásoknak és a törvényes lehetőségeknek megfelelően akartak szórakozni,
hanem úgy, ahogyan a kedvük tartotta.
- A hatalom (város, adóhatóság,
népegészségügy stb.) évszázados küzdelmet folytatott az illegális avasi
italmérések és a prostitúció ellen. Az ezredfordulóra megnyerte a tusát, amivel
egyúttal „kasztrálta” is a mi Avasunkat.
- Volt egy szűk vagy bő
évtizednyi periódus a kádári éra slampossága és a demokratikus viszonyok
kibontakozásával egyre profibbá váló ellenőrzési technikák kiteljesedése
között: a rendszerváltástól az ezredfordulóig „felrobbant” a történelmi Avas –
alternatív, jellemzően fiatalos közösségeket, valóságos szubkultúrákat hoztak
létre, szolgáltak ki az évtized immáron piaci viszonyok között működő
szórakozóhelyei, borospincéi. Szerencsések vagyunk mi, 40 pluszos miskolciak,
hogy mindezt átélhettük. Felülről megfogalmazott tervekkel és igényekkel aligha
sikerül hasonlóvá tenni a jelenlegi és az eljövendő Avast, bár nagyon bízunk
minden pozitív kezdeményezésben.
Jellemző kelet-közép-európai
történet. A hatalmi szempontokból kényelmetlen társadalmi igények az adott
viszonyok között kiirtásra ítéltettek, nem voltak, nincsenek olyan
kompromisszumok, melyek mondjuk a Soho, Sankt Pauli vagy éppen a Montmartre
túlélését lehetővé tették, ezáltal hozzájárulva az adott városok világhíréhez.